A csődből mentett gyár és a vezérigazgató-asszony sikertörténete

A Miskolci Likőrgyár hajdani alapítói bizonyára elégedetten nyugtáznák, hogy a cég 1916 óta talpon van, dacára viharos történelmi időknek és újkori rendszerváltásnak – amikor stabil, patinás hazai vállalatok tűntek el egymás után, szinte észrevétlenül. Igaz ma átgondolt és megfontolt üzletpolitika jellemzi a hajdan környékbeli gyümölcsösök feleslegének hasznosítására alapított gyárat.

 

Jelenét, nem kis túlzással állíthatjuk, nagyban köszönheti Dr. Oroszné Dr. Prekop Erzsébet vezérigazgatónak, akinek pályája és egész élete összeforrt a Miskolci Likőrgyár Zrt.-vel. Erzsébet agrártudományi egyetemet végzett, gazdasági kiegészítő tanulmányainak köszönhetően közgazdászként kezdett a likőrgyárban és dolgozott is gazdasági területen közel három évig, 1992-es vezérigazgatói kinevezéséig. Mesébe illő lehetne gyors karrierje, de hamar kiderül, hogy nem az.
- Akkoriban volt napirenden a likőrgyár állami vállalatból történő társasággá alakítása – válaszolja kérdésemre. – Közgazdászként én kaptam a megbízást az igazgatómtól az átalakítás előkészítésére. A likőrgyár nehéz helyzetben volt akkor, elveszítette a vagyonát, és tetemes tartozásai voltak az APEH-nek, bankoknak, szállítóknak. Az ÁVÜ nem akart felszámolást indítani, a terv az volt, hogy életben kell tartani a céget, amíg gyorsan meghirdetik és eladják. A meghirdetésre egy év múlva sor is került, két pályázó jelentkezett, de nem kapták meg a céget. Közben elkezdtük a likőrgyár helyzetének rendezését, közgazdászként megtettem azokat a lépéseket, amelyek biztosították a működőképességet. A következő pályázaton már a cég is indulhatott egy dolgozói konzorciummal, és megnyertük.
- Milyen évek következtek?
- Az első év nagyon nehéz volt, és az utána következő évek sem voltak könnyebbek. Minden adósságunkat rendeztük. Közben nagyon nehéz volt úgy piacra lelni, hogy a konkurensek a tönkre menésünk hírét keltették.
- Nőként, ráadásul fiatal hölgyként miként sikerült tekintélyre szert tennie a férfi kollégák, férfi vezérigazgatók, igazgatók között?
- Többen mondták, miért csinálod ezt? Nem hitték, egy férfi igazgató irányítása alatt tönkre ment céget, majd pont egy nő fog rendbe hozni. A kinevezésemet követően még két, két és fél évig éreztem, hogy lemondtak a likőrgyárról, és nem értették, én miért bízom benne.
- Pályája, személyes sikertörténete egy lett a gyár sikertörténetével…
- Megtettem, amit lehetett. Ma is működik a gyár, már 90 éves, jelenleg 130 embernek ad megélhetést. Jelen vagyunk a piacon, és gyönyörű termékeket gyártunk. Az elmúlt évtizedek lassú, megfontolt stabil fejlődés évei voltak a Miskolci Likőrgyár életében. Racionálisan gondolkodó, két lábbal a földön álló ember vagyok. Minden évben fejlesztettünk, de nem haladtunk túl nagy léptékekben, csak a lehetőségeink szerint. Az elmúlt években növeltük kapacitásunkat, most az energiahálózat fejlesztése van napirenden.

Az eredeti telephely az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően megújult. Előbb a  szeszesital gyártó, majd  az üdítőital gyártó és ásványvíz palackozó részleg, 2004-től pedig egy komputer vezérlésű pálinka főzde, ahol a világhírű, díjnyertes és magas minőségű prémium kategóriás  italok készülnek. Dr. Oroszné Dr. Prekop Erzsébet a likőrgyár fejlesztésével, piaci stabilizálásával járó napi feladatok mellet a tudományos és közéleti tevékenységből is kivette részét, szinte mindenütt hallatta hangját, ahol szót kellett emelni a magyar pálinka mellett. Többek között neki is köszönhető, hogy már uniós csatlakozásunk előtt napirendre került a terméktanácsban a magyar pálinka ügye, és sikerült elérni nemzetközi szinten is, hogy csak a magyar gyümölcs párlatát lehessen pálinkának nevezni. Az unió 2008-tól földrajzi eredetvédelemmel is ellátta a magyar pálinkát, a Gönczi barack egész Európában levédett termék.
Egy vezérigazgatónak tudjuk nincs időben mérhető munkaideje. Szinte mindennapos történet, hogy a nőnek választania kell karrierje és családi élete között. Dr. Prekop Erzsébet e tekintetben is kivételnek számít.
- Egy nő élete akkor teljesedik ki – mondja – ha van családja, vannak gyermekei. A lányaim akkor voltak kicsik, amikor vezérigazgató lettem. Csak rövid időre vállaltam a megbízatást, amíg az ÁVÜ gyorsan meghirdeti és eladja a céget, aztán másképp alakult… Szerencsésnek mondhatom magam, mert kiváló képességű, jó adottságú gyermekeim vannak. Ma már mindkettő jogi egyetemet végzett nagylány. Olyan férjem van, immár 37 éve, aki mindig támogatott a munkámban. Amikor, nem egyszer este tíz órakor haza értem, nem azt kérdezte, hogy hol voltam, hanem azt mondta, gyere, készítettem vacsorát… Nagyon sokszor megviselt a sok munka, a sok nehézség,  különösen az elején. A férjem, a családom, mindig erőt adott. Irántuk többször éreztem lelkifurdalást, mert sokszor elmentem otthonról reggel 7-kor és csak későn, este 9-kor értem haza.
A vezérigazgató asszonyt hallgatva, kicsit elégtételt érez az ember. Jó dolog, hogy neki is sikerült, és rajta kívül még tudjuk sokaknak. Ma sem feltétlen szükséges a karriert építő nőnek választania gyermek, család és pálya között. Mert, mint ahogy Erzsébet megfogalmazta, elválni sokkal könnyebb, mint együtt maradni… Egyet kell értenünk vele, a jó házasság, a gyermek ugyanolyan munka és figyelem, mint egy sikeres karrier, és nem feltétlenül csak külön-külön lehetségesek.

Gácsi Lilla