A puszta gyönyörű

Ha Magyarországon bárkit megkérünk arra, hogy a „svéd” szóhoz társítson egy másikat, az embereknek először valami jó jut eszébe. A svéd acél, a svédtorna például. Svédország budapesti nagykövete, őexcellenciája Cecilia Björner asszony is örömmel tapasztalta, hogy a svédekkel szemben nálunk határozottan pozitív attitűd nyilvánul meg.

Beszélgetésünk során elmondta: véleménye szerint ez egyaránt szól Svédország történelmének és a jelenlegi Svédországnak is. A magyaroknak ezt a kedvező vélekedését odahaza is jól ismerik, nemcsak Raul Wallenberg emlékének ápolása kapcsán, hanem a két ország közötti üzleti együttműködésben is. Több nagy svéd cég is sikerrel tevékenykedik Magyarországon és ez sokban segíti a magyar gazdaságot. Közismert az is, hogy XII. Károly svéd királynak emléktáblája van Budapesten.
Ezekről még abban az észak-svédországi kisvárosban tudtak az emberek, ahol tanár szüleivel és a nővérével, húszéves koráig élt. Már középiskolás korában nyilvánvaló volt számára, hogy valamilyen nemzetközi területen szeretne dolgozni, ami fejlesztésekkel kapcsolatos, az ENSZ-nek a békére, a biztonságra irányuló törekvéseit segíti. Ezért is ment egy olyan Uppsala-i egyetemi szakra, ahonnan ez majd elérhető lesz és hozzá közgazdasági ismereteket is ad. Később, az amerikai Harvard Egyetemen ezt még kiegészítette jogi tanulmányokkal. Nemzetközi jogot, államtudományt, ezen belül külügyi ismereteket tanult. Azóta – már húsz éve – a diplomáciában dolgozik. Ahogy mondani szokták: karrier-diplomata lett és ez jó választásnak bizonyult számára.
Az ENSZ-nél kezdett dolgozni Etiópiában és New Yorkban a svéd kormány kiküldöttjeként, később pedig Genfben, a svéd ENSZ-képviseleten. Svédországban az a szabály, hogy a diplomata tíz évnél hosszabb időt nem tölthet egyvégtében külföldön, egy időre haza kell menni. Akik viszont otthon dolgoznak, pályázhatnak a külföldön megüresedett álláshelyekre. Így kínálkozott a lehetőség, hogy amikor Magyarországon új nagykövetre volt szükség beadhatta a pályázatát. Mindenképpen ebbe a régióba szeretett volna jönni. Egy olyan új, Uniós tagországba, ami a volt keleti-blokkba tartozik, mert ezt a régiót érdekesnek találta, többet akart megtudni róla. Politikai, történelmi különlegességeiről, fejlődésének sajátosságairól. Amint azt korábban említette, Magyarország és Svédország között számos kapocs működik, ezért tartotta ezt az országot különösen izgalmasnak.
Állomáshelyét 2006 decemberében foglalta el nálunk, azóta egyedül él Budapesten. Egy nagykövetnek mindig sok munkája van, este is, hétvégén is dolgozik. Annak érdekében, hogy ezt jól bírja, sokat sportol. Ha teheti, kirándulni megy, mert nagyon szép errefelé a természet és – ami talán meglepő – karatézik! Ezt a sportot felnőttként kezdte Svédországban, mintegy hét évvel ezelőtt. Nálunk most nem tud annyit edzeni, mint amennyit szeretne, hiszen gyakran az estéi is foglaltak. Ezért még csak vörös öve van. Viszont ez a sport nagyon jó módja annak, hogy az ember formában tartsa magát és egészséges maradjon. Örömmel tapasztalta azt is, milyen magas színvonalú Magyarországon a zenei élet. Itt igazán érdemes koncertekre járni, erre is igyekszik időt találni. Persze vannak már magyar barátai is, akiknek szívesen van a társaságában.
A másik sportág, amit még szintén otthon kedvelt meg, a természetjárás. Svédország, nagy ország, talán ötször nagyobb, mint Magyarország, de nagyjából ugyanakkora a népessége. Tehát nagyon sok a szabad természeti terület, ahol zavartalanul lehet kirándulni. Szinte bárhol találunk egy szép erdőt vagy egy kis turistaösvényt egy tó körül. Stockholmhoz közel van, onnan kicsit Észak-Nyugatra fekszik a Dalarna régió, ahol a Siljan-tó az egyik kedvenc helye. De különleges és egyedi még Gotland szigete, melynek a történelme és természeti viszonyai is egyaránt figyelemre méltóak.
Magyarországon a legnagyobb hatást rám a Hortobágy tette- emelte ki a nagykövet asszony. A puszta gyönyörű! Az ember megáll, és látja, körös-körül mennyire sík. A Hortobágy élményét egy jól elkészített gulyás és egy Gundel-palcsinta teheti még teljesebbé. Ugyanakkor viszont Eger környéke is imponáló. A hegyekben, az erdőkben kirándulni jó. Nagyon szép vidék. No és persze Budapestről se feledkezzünk meg, ha már a szép helyekről beszélünk. A vidéki városokat – Szeged, Pécs, Sopron – is igazán érdemes felkeresni.
Beszéltünk a zenéről is, a cigányzene és a klasszikus muzsika között nehezen tudnék választani – folytatta a nagykövet asszony. Ugyanez igaz a zenekarokra is, igazán kiváló együttesek között válogathatunk Budapesten. Érdemes felfigyelni arra, hogy a népzene és a népművészet az egész világon hasonlóságokat mutat. Mindkettő a mindennapokból ered. A zenének és a művészetnek a hétköznapi használatából. Ezért lehet, hogy – legalább is a nyugati világon belül – vannak hasonlóságok a népzenében és ezt megtaláljuk a magyar és a svéd nép zenéjében is.
 

Révay András